Negyedik Bulgáriai utazásom 1985 előszezonjában
A rendszerváltás előtti utolsó utazásom kissé üzleti célú volt. Itt a kellemeset a hasznossal volt a cél. Az előző utjainkból tudtuk, hogy milyen árakkal kell és lehet számolni Bulgáriában. Újfent Aranyhomok egyik szállodájába mentünk. A húgom lakodalmára készültünk és leültünk és osztottunk szoroztunk. Megegyeztünk, hogy tartunk egy utolsó közös családi nyaralást, és egy kis bevásárlást a lakodalomra. Az utazás nem hozott sok változatosságot az előző utakhoz képest, talán annyi , hogy a menetrend egy kicsit összehangoltabb lett és nem tartott két napig az utazás. Igaz valamiért más útvonalon mentünk és nem Rusze-nál léptünk be Bulgáriába hanem majdnem a tengerpart közeli helyen. Bocs nem tudom így fejből. Lényeg, hogy kb. 12 órával rövidebb volt az utazás és fekvőhelyes kocsiban 4-n egy fülkében kényelmesen.
E nyaraláson látogattam meg a kommunista rendszer pártvezetőinek kedvelt és majdhogynem kötelező üdülőhelyét Druzsbát, mai nevén Szent Konstantint Várna és Aranyhomok között helyezkedik el. A kényesebb emberkék termálvízben is fürödhettek. Az is igaz nem arra mehettem amerre akartam, hanem amerre a géppisztolyos rendőrök engedtek. Meredek partoldalak, homokos strand és akkor még kevés szálloda volt. Még ma is van lekerített rész, de a géppisztolyos emberkék már nem láthatók. Nem vagyok vallásos illetve magam módján vagyok az ,de ha idegen helyeken járok, be-be nézek a templomokba, így történt most is és egy esküvői szertartást sikerült végignéznem. A sok csavargás közepette a vásárlást én a végére hagytam inkább Várnával ismerkedtem. Megnéztem I Ulászló kegyhelyét, mert a sírhelye ismeretlen, csak annyit tudni valamelyik tömegsírban van eltemetve. Buszoztam több felé, hogy lássam a várost. „Szerencsémre” mi még oroszul tanultunk a sulikba így könnyen voltam a beszélgetésekkel. A tengerparti csavargások közepette apámmal találtunk egy csigatelepet , rengeteg ép és szép nagy csigával. 3-4 szatyorral szedtünk össze és a szállodában kiforráztuk őket amennyire lehetett, de azért eléggé büdösek maradtak, ezért 3-4 nejlontáskába becsomagolva hoztuk haza őket. Mire letelt az egy hét bevásároltunk mindent piákat, ruhákat, meg amiket beterveztünk. Jött a vonatozás és a „rettegés” a vámosoktól, hogy mit fognak kifogásolni. Megint fekvőhelyes kocsi 4-en egy fülkébe magyar határ Lökösháza. Útlevél ellenőrzés után jöttek a szürkeruhás vámosok mihozzánk egy elég mogorvának tűnő hölgy került, szokásos kérdések után akkor azt meg azt a csomagot nyissák ki, mutassák meg. Szegény a bőröndök helyett pont a két csigával töltött nejlontáskákra mutatott. Hiába mondtuk, inkább ne, mert mi van benne, de ő határozottan utasított a táskák kinyitására.
Mi kinyitottuk és még közelebb is emeltük eléje, hogy jól lássa őket. Reagálása egy fürge ugrás volt a nyitott ablakhoz és egy vukkkkocska volt az ablakon át a peronra. Mikor ecseteltük, hogy hogyan készítettük eddig el, még egy vukkkocska volt a válasz. Ezzel nem csak nálunk, hanem a kocsiban is véget ért a vámkezelés, mert sajnos inget kellett menni cserélni a vámos néninek. A szimpatikusabb férfi kollégája is csak mosolygott mikor mi meséltük neki mi történt és hogy kértük, hogy azt, ha lehet ne nyissuk ki. Hazaérve citromos ecetes vízben kifőztök majd színtelen lakkal lelakkoztuk a csigákat. Sokan örültek nekik. Az utazáson kívül az azt követő lagzi is sikeres volt és nem romlott ránk semmi bulgár ital.
Ezek után sajnos vagy szerencsére 15 év telt el mire újra visszatértem Bulgáriába.
Sajnos mert nem élveztem olcsóságát, szerencsére mert jött a rendszerváltás és a szabad utazás Európában más tengerek megismerése. De szerencsénkre volt egy ismerős aki mesélgette, hogy milyen jó Bulgáriában, milyen olcsóság van, csak mindig keverte a dollárt és a Márkát és hogy utána járjak a meséinek vonatra szálltam a feleségemmel és ötödszörre is elindultam Bulgáriába .
De ez majd a következő oldalon. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
