Első élményeim Bulgáriáról még 1975-ből vannak. Akkor először jártam Csehszlovákián kívül külföldön és persze tengerparton is. Egy borongós májusi napon vonattal indultunk Bulgáriába, hogy olcsóbb legyen még előszezonban. Az iskolából igazgatói engedéllyel kikértek a szüleim, így ég az osztálytársaim izzadtak a suliban, mi fáztunk és nyomorogtunk Pestig a vonaton. Aztán Pesttől Biharkeresztesig is. Mivel a nyaralásra lett spórolva ezért nem lett fekvőhelyes kocsiba jegy véve, csak sima ülő kocsiban utaztunk. Aztán egyszer csak lett ülőhelyünk, kényelmesen 6-an egy fülkében, ennyien utaztunk együtt. Örömünk a nem sokáig tartott mert a határ túloldalán rengeteg ember várt a vonatunkra, majdnem a vonat tetején is utaztak.     Rémisztő tempóval haladtunk a Kárpátokban, sokszor azon viccelődtünk, hogy le kéne szállni a vonatról és megtolni. Érdekesség volt, a sok vasúti őrháznál szolgálatot teljesítő piros-pöttyös és egyéb ruhákban, fejkendőkben vigyázban álló, zászlót precízen tartó vasutas. Egy gyötrelmes éjszaka után reggel értünk Bukarestbe, ahol fél napot vártunk a csatlakozásra.  Estefelé indultunk tovább, aztán átkeltünk a Béke hídon, előtte és utána órákat álltunk a határon, és valamikor délelőtt megérkeztünk Várnába. Az úti célunk Aranyhomok volt, ahová a buszok a város központjából indultak. Megtaláltuk a csuklós Ikarus buszokat és végre elindultunk az utolsó 18 km-re. A buszból megpillantottuk a tengert, mind a 6-an akkor láttunk a Balatonnál nagyobb vizet először. Fél órás buszozás után megkerestük a kinti utazási irodát ahol elláttak bennünk az ellátásnak megfelelő értéket képviselő játékpénzzel(talon) amellyel a Balkán Tourist lógóval ellátott éttermekben, boltokban, stb. lehetett fizetni. Kaptunk egy térképet is melyen megjelölték hol vagyunk most és ,hogy hol a szállodánk. Hotel Perla volt a szálloda neve, még ma is üzemel. Megtudtuk miért az volt akkor a legolcsóbb. Tényleg kb. 400 méterre volt a tengertől….légvonalban. Ténylegesen egy kacskaringós meredek szerpentinen kellett felmennünk és a felső főútnál, amely Várna – Aranyhomok – Albena között vezet, találtuk meg. Maga a szálloda akkoriban elitnek számított. Mint az elején írtam itthonról indulva fáztunk, de a Kárpátokon átérve kánikula volt, a sok meleg ruhát alig tudtuk elpakolni. Egy hét hihetetlen sok élménnyel, tengeri fürdőzés, motorcsónakozás, hegymászás, városnézés Várnában, és akkor pont gyűjtögető kedvem volt és pont üvegcímkéket gyűjtöttem, a készletemet több száz különböző címkével szaporítottam, kora reggelente a parkokba mentem guberálni az üvegeket, hogy letudjam áztatni a címkéket. Nagyon finnyás húgom szerencséjére találtunk egy frankó éttermet, ahol volt egy magyarul is beszélő pincér. Segítségével a húgom is mindig talált megfelelő kaját, bár fő eledele a sültburgonya és a fasírozott volt. Utolsó napon ettem talán életem legnagyobb fagylaltját 6 levaért ami akkor 102 Ft volt, de el kellett a talonpénzt költeni. A cukrászda menülapján a legdrágább fagyit választottuk. A hat adagot három fordulóra hozta ki a felszolgáló. Kb. 15-20 gombóc fagyi, 3-4 féle kompót, tejszínhab, piskóta és ki tudja mi volt még benne, de a kehely kisebb levesestálnak felelt meg és az púpozva volt. Másik ami megmaradt nagyon bennem a rózsalikőr édes aromás íze, ami a következő évi nyaralásnál jelentőséggel bír. Sajnos hamar eltelt az egy hét, és jött megint a több mint 2 napos vonatozás hazafelé. Így  lett az egyhetes nyaralás majdnem két hetes. Jaaa és jött még 2 förtelmes hét a suliból, ahol az összes dolgozatot megkellett írnom amikről lemaradtam, de pár óra azzal is eltelt, hogy élménybeszámolót tartottam Bulgáriáról……………………l