Második utam egy évvel később történt 1976-ban.

Ekkor már tudatosabban készültünk az útra és a hazai utazási irodák ajánlatát jobban átnéztük. Ezen a nyáron is Aranyhomokot céloztuk meg, mivel vonattal jobban megközelíthető mint a több üdülőövezet. Annyit változtattunk az utazáson, hogy suli időszak végén mentünk,  Jugoszlávián keresztül és egy egynapos Szófiai tartózkodást a menetrend adottságai miatt beiktattunk. Nagyon szép tájakon utaztunk át. Egy dolog viszont nagyon megragadt bennünk. Minden vasútállomáson és szolgálat helyen a vasutas mellett fegyveres katonák teljesítettek szolgálatot. „Nagy tempóval robogtunk a gőzmozdony által továbbított nemzetközi gyorsvonattal. Jugoszlávia és Bulgária határán több órát álldogáltunk, valósággal szétszedték a vonatot a vámosok, a vonat mellett végig 5-10 méterenként mindkét oldalon fegyveres katonák voltak. A kocsiktól kb. 20 méterre volt egy vízcsap, le szerettem volna szállni vízért, de nem lehetett. Mikor léptem párat a vízcsap irányába, hallottam ahogy a géppisztolyt élesítette…..inkább feladtam a vízhez jutás lehetőségét és visszaszálltam a vonatra. Szófiában a városban szállást kellett keresni és ezt egy szűk utcában meg is találtuk. A város melletti Vitosa hegy nevét viselő régi kis szállodában kellemes szobát kaptunk olcsó áron és meglepetésünkre reggel ők szóltak, mehetünk reggelizni, bent van az árban…Aztán egész nap róttuk a várost mindent megnéztünk amit csak lehetett ennyi idő alatt. Kora este indultunk tovább és másnap reggelre értünk Várnába. A városba már rutinosan megtaláltuk az utazási irodát, meg a buszmegállót is és irány Aranyhomok. Előző évi tapasztalat és a térkép segítségével. Már előre tudtuk, hol lesz a szálloda ezért olyan busszal mentünk ami a felső úton ment és a szállodához legközelebbi megállónál szálltunk le. Gondoltuk, csomagok nélkül majd lemegyünk az irodába. Meglepődtünk mikor egy totál felújítás alatt álló szállodát találtunk természetesen zárva. Várnában és még itthon kapott papírokkal és csomagokkal irány az irodába. Ott végignézték a papírokat majd 3-4 telefon és közölték, hogy tényleg tatarozzák a szállodát, de nincs gond, tőle 100 méterre lévő szállodában lesz a helyünk. Csomagokkal irány a domboldal, de megérte, egy csodálatos, magasabb osztályú szálloda várt ránk, már akkor nekünk furcsa módon színes tévés társalgókkal. Ők kértek elnézést és kb. 5 perc múltán a szobáinkban voltunk, melyek a tengerre néztek. Abban az évben is egy hétre mentünk, de sokkal többet tudtunk megnézni mint előző évben, mivel már „rutinosan mozogtunk” . Rutinosan tudtuk, hogy finom a rózsalikőr is melyet akkor sehol nem találtunk, aztán egy véletlen folytán egy presszóban Várnában rátaláltunk. Kértünk 3 adagot meg a húgomnak egy üdítőt. Kihozott a pincérhölgy 3 x féldecit, mire mi mondtuk oké , de hozzon még 3-at , de nagyobb pohárba. Hozott kb. decisbe. Ezt is hagyja ott de mi nagyobb pohárra gondoltunk…. 4. fordulónál már 3 decis vizespohárba hozta a likőrt melyet anyu jóvoltából már csak apuval ketten iszogattunk meg. A cukrászdába benn nem volt gond, de mikor fizettünk és kijöttünk a hűs helyről a forró melegre bizony megéreztük az erejét a rózsalikőrnek.  Erre az évre megépült már a mini-golf pálya és nagyokat játszottunk. A szállodák szaporodtak és apámmal megmutattuk a bolgár kertészeknek hogyan kell kaszával füvet nyírni. Bántotta a szemünket, hogy alig lehetett észrevenni, hol vágták le és még hol nem a füvet. Kabaréból elkértük a kaszáikat, átfentük őket (ők másként élezték mint mi, fogták is a fejüket) és kb. 20 percre felcsaptunk kertésznek. Leborotváltunk ketten akkora részt mint nekik 1-1 embernek a napi normája volt…Csak néztek, hogy lehet olyan picire vágni a füvet és mégse megy a kasza a földbe…. Sok szép élménnyel és bolgároktól tanult vendégszeretettel indultunk hazafelé Szófián keresztül ahol megint eltöltöttünk majdnem egy teljes napot. A Bulgár – Jugoszláv határon megint elgondolkodtunk, hogy vajon két nép között miért kell ekkora haderőnek lenni, a vonatunkra útlevél és vámvizsgálat előtt, alatt, és után egész indulásig vagy 100 fegyveres katona vigyázott. Vízért természetesen most sem lehetett leszállni, de még azt sem lehetett, hogy az ott nézelődő vasutasok közül valaki odahozzon egy üveggel. Ezek után megint utaztunk gőzmozdony vontatta gyorsvonattal és a tájon kívül néztük az állomáson lévő katonákat….