Mint írtam ide E-mailben jött az utitársaimtól az élménybeszámoló. Nos ez megérkezett. Az utitársaim mind a tenger, mind a repülés területén "szüzek" voltak. Jó olvasást, remélem kedvcsináló lesz ez a pár sor.

2006. őszén kaptunk egy remek ajánlatot Istvántól és feleségétől Friderikától, hogy utazzunk el velük Bulgáriába konkrétan Várnába, a tengerpartra. A mi családunk még soha nem járt ott. Pisti mesélt az utazásaikról és az eltelt évek során bekövetkezett fejlődésekről. Sokat nem kellet bennünket győzködniük. Pisti tapasztalt szervezőként már novemberben (az interneten keresztül) lefoglalta repülőjegyeinket, és a szállásunkat barátjánál, Racsónál Várnában. 
Nekünk sok dolgunk nem volt, csak annyi, hogy összecsomagoljunk és utazzunk. Kis családunk (párom és két lányom) nagyon várta már a júniust, hogy végre életünkben először repülőre ülhessünk. Ahogy vártam úgy tartottam is a repüléstől (iszonyatos tériszonyom van),de kellemesen csalódtam és nagyon élveztem a repülést. Mivel 2007. január 1-től Bulgária is belépett az Únióba, nem kell útlevél, hanem elég a személyi igazolvány is. Nekem még a régi típusú személyi igazolványom van, amit a vámos (akihez én kerültem) nem ismert, ezért nem akart beengedni a vámnál. Kis kever-kavar után (a másik vámos "ott volt az értekezleten", ő tudta, hogy az a személyi igazolvány is jó) sikerült átjutnom!  A reptérről busszal mentünk be a városba, ahol átszálltunk taxiba, és azzal mentünk a szállásunkra. A busz és a taxi is fillérekbe került az itthoni árakhoz képest. Elfoglaltuk a szállásunkat, mely háromszobás lakás volt. Igaz a nyolcadik emeleten, de a kilátás szép volt, főleg este. Látható volt kivilágítva a Szűz Mária mennybevitele-katedrális teteje, a magasba nyúló Fekete-tenger hotel és a Várnai-öböl kis része is. 
Gyermekeink (15-17 évesek voltak) nem találkoztak még a régi idők szocialista rendszerével, ami még most is látszódik. De látszódik a fejlődés, a nyugati befektetők épületei, szállodái, éttermei is. A véleményem, ha ilyen mértékben fejlődnek, akkor nagy valószínűséggel pár év múlva sokkal előbbre fognak tartani, mint mi, magyarok! 
Tíz napot voltunk ott, végigjártuk, felfedeztük a várost, a tengerpartot, a jó éttermeket, és kávézókat, no meg persze piacot is! Természetesen lányaimnak a piac és a tengerpart voltak a kedvenceik. Engem személy szerint a virágpiac és a virágutcák nyűgöztek le. Természetesen a rózsák hazájában minden lány kapott rózsacsokrot a fiúktól (sajnos a 35 fokos hőségben hamar tönkrementek). Sokat kirándultunk, Aranypartra, Druzsbára, ahova busszal jutottunk el. Egy napra béreltünk kisbuszt, melyhez volt sofőr. Pisti bolgár idegenvezető ismerőse (Adelina) is velünk jött és egy napra ő lett az idegenvezetőnk. Így jutottunk el a "Kőparkba" - "Kőerdő", Kaliakra-félszigetre, és Balcsikra is, ahol megnéztük a Román Erzsébet királynő rózsakertjét és rezidenciáját is. A Kaliakra-félszigetre utazván megcsodáltuk a tengert és partját, a gyönyörű kilátás és a sziklafalak lenyűgöztek bennünket. A félszigeten megnéztük a Kaliakra múzeumot. Tovább sétálva jutottunk el a félsziget csúcsára (alattunk 50-100 méteres mélység).Kiültünk a sziklákra, és onnan néztük a delfineket, hogy ugrottak és tűntek el a gyönyörű, tiszta vízű tengerben! Csodálatos élmény volt! Adinak megköszönve az egész napos idegenvezetést egyik este vacsorázni hívtuk. Nagyon megszerettük ezt a közvetlen, és barátságos kis hölgyet, akinek az édesanyja Szlovákiából  került Bulgáriába. Pisti természetesen azt is tudta, hogy melyik étterembe érdemes menni, mert egy kis meglepetést tartogatott a számunkra.  Egy olyan étterembe mentünk, ahol a terasz részen a falon vízesés volt, a víz  patakként folydogált keresztül és a szépen kivilágított hidakon át lehetett bejutni a belső terembe. Mit mondjak, lenyűgöző volt! Akkor este ettünk életünkben először cápahúst. 
Várnán belül megnéztük még a múzeumokat, a katedrálist, és a szórakoztató parkot, ahol minigolfoztunk, dodzsemeztünk, lehetett körhintázni, trambulinozni. Sok étterem van, jellemzően a grillezett ételek dominálnak, sok a tengeri herkentyű, és nagyon finom a "riba chips".
Nagyon hamar eltelt a nyaralásunk, és csomagolni kellett. Na itt meg voltunk lőve, mert igaz, hogy + egy üres bőrönddel mentünk, de az is kevésnek bizonyult, olyan sok mindent vásároltunk. Rengeteg fényképpel és élménnyel tértünk haza. Kedvcsinálónak szívesen küldünk képeket bárkinek!
Ja, igen!  Visszamennénk már holnap, csak még nincs meg a "szponzorunk"!  Na nem azért, mert olyan drága hely!    =)))

Remélem, sikerült kedvet csinálni! Jó utat!

Üdv:Tünde